Távoli múltban semmi nem történt, csináltam a 2F-et, B-vel minden szépen alakult, sok időt töltünk együtt.
A közeli múltban (vegyük az elmúlt 1 hetet) elég sokminden történt, de szerencsére csupa jó dolog.
Munkahelyen már nagyon süllyedt a hajó, felmondott a főnök, nem volt semmire pénz, értsd, semmire, azaz semmire, pl. wc papír sem volt. A nagyfőnökség persze próbált minket megnyugtatni, de annyira érzősött, hogy szar van a palacsintában, hogy még a főnöknőm is felmondott, meg mindenki, aki kicsit is magasabb pozícióban volt.
Ezerrel néztem a munkahelyeket, de persze semmit sem találtam, teljesen bukta helyzet volt, de dolgoztam tovább, nem volt mit tenni.
Aztán egyik volt kollegám mesélte, hogy neki milyen jó helye van, meg lehet vesznek fel embereket, nosza írtam is volt kolleganőmnek, aki szintén ott dolgozott, hogy valami legyen már, mert nagyon szeretnék eljönni a 2F-től. Ez múlthét előtti pénteken volt....
Hétfőn fel is hívtak, hogy kedden menjek be állásinterjúra... Annyira izgultam, mert naggyon szerettem volna a munkát.
Az interjú tökjól sikerült, tetszett a munka is, csak sajnos 2 hely volt több jelentkezőre. Megígérték, hogy még aznap visszaszólnak, persze nem szóltak vissza, úgy gondoltam, akkor bukó a dolog.
De aztán másnap már 8kor hívtak, hogy megvan az állás! :) Hát madarat lehetett volna velem fogatni, az tuti...
Szerdán délelőtt bementem, megbeszéltük a munkát, aztán átmentem a 2F-hez felmondani, elrendeztem a tanulómat és olyan boldogan jöttem el, hogy csak na!
Nade még aznap délután összepakoltam, eljött értem B. és másnap indultunk a Balatonra. Soundra Snoopra, aztán meg siófokra kempingezni :P
Odafele megkerültük fél Pestet, mert eltévedtünk, de aztán odaértünk. Koncertek hatalmasak voltak, életre szóló élmények maradnak, az tuti.
Pénteken átmentünk Siófokra kempingezni és 2 teljes nap semmittevés következett. Csak fürödtünk, napoztunk, söröztünk, döglöttünk. Jól le is barnultunk, rengeteget beszélgettünk és minden teljesen szuper volt. Régen voltam ilyen boldog... :P
Dióhéjban ennyi, holnap megyek az új munkahelyre, ami végre emberi időben van, nem délutántól estig, hanem reggeltől délutánig. Aztán remélem találkozok B.-vel is. Meg remélem azt is, hogy elmúlik ez a nagy meleg, mert itt fenn a tetőtérben 34 fok volt még este 8kor is... Most "csak" 25...
Na jóccaka! (és ígérem többet írok majd... :)
