Mártély
Élek, megvagyok, csak leköt a jóidő, amiatt nem írogattam, de mostmáraztán tényleg akarom rendszeresíteni a bejegyzéseket! :P
Na, kezdem ott, hogy a hpsszú hétvégén elmentünk bicajjal Mártélyra.
Reggeli :)
Reggel indultunk, csodás időnk volt és mindenfélét láttunk, elhagyatott tanyát, gyönyörű ártéri erdőket.
Délutánra meg is érkeztünk Mártélyra, ott csaviszkáltunk egy nagyot, megnéztük a kihalt fákat. Hát ott szemem, szám tátva maradt!
Tudja valaki, hogy mi lett azokkal hatalmas fákkal? Csak úgy kihaltak? Vagy érte valami őket?
Vittünk kaját, megebédeltünk a parton, készült még pár fotó, aztán indultunk haza. Visszafele le akartuk vágni az utat az algyői olajos útnál, de kicsit sikerült eltévedni a korom sötétbe. A lényeg a lényeg, hogy estére hazaértünk, 76km-t csináltunk ha jól emlékszem 10 óra alatt. :)
Múlt héten kicsit nagyobb fába vágtuk a fejszét, Makó felé vettük az irányt.
Korán reggel elindultunk (fél 9 fele).
Első megálló egy hatalmas tölgyfa volt, volt nagy hűű meg haaaa, amikor megláttuk. Óriási és meseszép volt!
Nem tudom milyen lehet gyereket szülni, de ilyesmi lehet, amikor perces fájások vannak. Megszakadsz, erőlködsz, de aztán elmúlik, van egy kis időd pihenni. Na, mi akkor pihentünk, amikor úgy fordult a töltés, hogy hátszelet kaptunk.
Lementünk Ferencszállásra, vagyis azon túlra egy elhagyatott kúriához. Az odavezető úton szó szerint lefújt a bicikliről a szél, úgyhogy az utolsó párszáz métert gyalog tettük meg.
A kúria nagyon érdekes volt, és ami még érdekesebb, hogy később nem találtunk semmiféle leírást, hogy mégis pontosan mi lehetett, mikor építették...stb.
Kezdtük a Rónay-kastéllyal, ami teljesen el van hagyatva... Pedig nagyon érdekes és szép épület, persze nem tegnap épült. Kár, hogy nagy ívben tesznek rá... Node biztos nincs píz.
Innen a temető felé vettük az irányt, ahol még nagyobb meglepetés ért:
Ámultunk és bámultunk és folyton azt hajtogattuk, hogy húúú meg úúú meg űűű meg ááá... és a többit.
Megnéztük a régi temetőt is és elmélkedtünk a dolgok múlásán, nomeg azon, hogy a régi idők emberei nem csak azt nézték, hogy valami funkcionálisan működjön, hanem azt is, hogy nézzen ki valahogy.
Manapság csak megcsinálják, minél egyszerűbben, "jóleszazúgy..." Mind1, ez ilyen.
Ezután felnyargaltunk a makói hídra, ott végig a töltésen, megálltunk kajálni, aztán usgyi tovább Apátfalvára, amihez nem volt sok kedvem, de utólag megérte, mert Lúdvár az valami csodás volt. Egészen alacsony volt a víz a Maroson, mezítláb be tudtunk menni a szigetekhez.
Ott hivatalosan megebédeltünk délután 4kor, kicsit kifújtuk magunkat és 5 fele hazafele vettük az irányt.
Sikerült egy kicsit lefaragni az útból, így este 9 fele haza is értünk.
Összeszámoltuk és 93km lett. Nem sok kellett volna a százhoz, elmehettünk volna még este 7et lenyomni, de jártányi erőnk sem volt :D
Másnap indult a hét, de szerencsére semmi komolyabb izomláz nem jelentkezett, szóval tudnánk többet is menni, ha az idő engedné.
Ezen a héten rövid a hétvége, szal csak valami lájtosat nyomunk. Csak aludni szeretnék egyet a napon valahol a pusztában. Megoldható lesz szerintem :P
Búcsúzóul egy kép póniról a pusztában:)
Ha akartok további képeket (vagy csak úgy szuper képeket), katt és like:
http://www.panoramio.com/user/3282235?with_photo_id=68814772
http://www.facebook.com/heavenmanphotography
Ott ülök a nagy fában
Borzasztó szembeszél volt, azt hittem meghalok, de nincs mese, menni kellett tovább. Végig a töltésen hol szemből fújt, hol oldalról, de szerencsére elég sokszor hátulról, így ki tudtuk pihenni magunkat.Nem tudom milyen lehet gyereket szülni, de ilyesmi lehet, amikor perces fájások vannak. Megszakadsz, erőlködsz, de aztán elmúlik, van egy kis időd pihenni. Na, mi akkor pihentünk, amikor úgy fordult a töltés, hogy hátszelet kaptunk.
Lementünk Ferencszállásra, vagyis azon túlra egy elhagyatott kúriához. Az odavezető úton szó szerint lefújt a bicikliről a szél, úgyhogy az utolsó párszáz métert gyalog tettük meg.
A kúria nagyon érdekes volt, és ami még érdekesebb, hogy később nem találtunk semmiféle leírást, hogy mégis pontosan mi lehetett, mikor építették...stb.
Ez az
Ezután kellemes hátszéllel visszavitorláztunk a töltésre és folytattuk utunkat Kiszombor felé, ahol pár kiszögellés és szembeszél harccal később rengeteg csodát láttunk.Kezdtük a Rónay-kastéllyal, ami teljesen el van hagyatva... Pedig nagyon érdekes és szép épület, persze nem tegnap épült. Kár, hogy nagy ívben tesznek rá... Node biztos nincs píz.
Rónay-kastély
Rónay-kripta szintén teljesen elhagyatva
Megnéztük a régi temetőt is és elmélkedtünk a dolgok múlásán, nomeg azon, hogy a régi idők emberei nem csak azt nézték, hogy valami funkcionálisan működjön, hanem azt is, hogy nézzen ki valahogy.
Manapság csak megcsinálják, minél egyszerűbben, "jóleszazúgy..." Mind1, ez ilyen.
Ezután felnyargaltunk a makói hídra, ott végig a töltésen, megálltunk kajálni, aztán usgyi tovább Apátfalvára, amihez nem volt sok kedvem, de utólag megérte, mert Lúdvár az valami csodás volt. Egészen alacsony volt a víz a Maroson, mezítláb be tudtunk menni a szigetekhez.
Első tavaszi tapicskolás
Ott hivatalosan megebédeltünk délután 4kor, kicsit kifújtuk magunkat és 5 fele hazafele vettük az irányt.
Sikerült egy kicsit lefaragni az útból, így este 9 fele haza is értünk.
Összeszámoltuk és 93km lett. Nem sok kellett volna a százhoz, elmehettünk volna még este 7et lenyomni, de jártányi erőnk sem volt :D
Másnap indult a hét, de szerencsére semmi komolyabb izomláz nem jelentkezett, szóval tudnánk többet is menni, ha az idő engedné.
Ezen a héten rövid a hétvége, szal csak valami lájtosat nyomunk. Csak aludni szeretnék egyet a napon valahol a pusztában. Megoldható lesz szerintem :P
Búcsúzóul egy kép póniról a pusztában:)
Ha akartok további képeket (vagy csak úgy szuper képeket), katt és like:
http://www.panoramio.com/user/3282235?with_photo_id=68814772
http://www.facebook.com/heavenmanphotography
