2011. április 8., péntek

Buszozok.

Na, itthon élek már lassan egy hete... Amivel nincs is nagyon baj. Csak 1 hatalmas... Hogy nem a városban van az otthon...



Buszozok. Délelőtt és este. Nem akarok picsogós kislánynak tűnni, mert 8 évig keményen ingáztam, de nagyon elszoktam tőle az utóbbi években és nagyon szar buszozni!
Valamelyik este vártam röpke 40 percet a marstéren munka után. Felszálltam hulla fáradtan, elővettem a kis könyvem. Süskind: A galamb. Szóval szépen felszálltam, leültem egy kényelmes helyre, még világítás is volt, mondom fasza! A sofőr éppen nem bömböltette a ráiónyolcvannyolcat, tehát minden együtt volt ahhoz, hogy kedélyesen hazabuszozzak, olvasva a kis könyvemet, ami eltereli fáradt gondolataimat az útról.
Node ekkor megjelent a színen Ő. Cukkerfülcsi, magassarkű, vékony, szemüveges, huszonéves csaj. Szolíd manager ruciban. Már gyanús volt, mert nagyon buta, sivár arca volt. Leült a mögöttem lévő ülésre és belekezdett...

Csábos hangon felhívta valamelyik kollegáját és a sima beszélgetés nagyon hamar flörtölésbe csapott át. Namost, előtte a buszon teljes csönd volt, csak a fejünk fölött lévő lámpák zúgása hallatszott.
Most viszont mindenki azt hallgatta, hogy "igazán felhívhattál volna, láttad, mennyire mosolyogtam rád, mikor elmentem melletted..." meg ilyenek, hogy "nem véletlen vettem fel ezt a blúzt, tudom, hogy szereted..." Csak úgy visszhangzott, még a sofőr is olykor-olykor megeresztett egy kis vigyort. :)
Leírni képtelenség, amit az a nő 25 percen keresztül művelt...
Csacsogott, vihorászott és egy egész busznyi ember hallgatta magánélete apró titkait. Én meg próbáltam a könyvre koncentrálni, de képtelen voltam.
Helyette elképzeltem, hogy a busz egy hatalmasat fékezik és a csaj jól lefejeli az előtte lévő széket és végre elhallgat :D

Miközben jobbnál jobb halálokat gondoltam ki a hölgyemény számára, úgy éreztem magam, mint Edward Norton a Harcosok klubjában, mikor ül a repülőn és azt kívánja, bárcsak zuhannának le...
Inkább nem írom le, hogy mi, szerintem el tudjátok képzelni :D



Szóval majdnem fél óra után leszálltam... Még fáradtabban, mint mikor felszálltam, könyvvel sem tudtam haladni, pedig nagyon érdekes volt.
Ez csak az egyik sztori. Majd leírom a többit is, csak most fáradt vagyok. Alszok.
jaés ugyan ez a szitu a modoroson... olvassátok el! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése