Blé

Megvolt az esküvő. Nagyon jó volt, élveztem. A szertartás egyszerre volt megható és mulatságos, ilyet nem nagyon láttam még (nem mintha annyi esküvőn lettem volna:)
Annyit ettem, mint egy malac... Kajára sem tudok nézni egy jó darabig. Csak saláta meg kímélő cucc.
Eléggé ki vagyok merülve, de nem tudom, mi ez a nagy kimerültség nálam. Eléggé jól szoktam bírni a strapát, de úgy látszik, öregszem:)
A hétfő hétfő hétfőként telt el, semmi extra. Telefonálás és emberek. A tanuló megint off. Hullanak, mint a legyek...
Brrrr, megfázás van.
Hidegrázás, lapos nézés, orrfájás belülről... De nem is csodálkozom, amennyien betegek a környezetemben...
Remélem hamar túl leszek rajta.
Esti program: megnézem a megaszart meg ezeket a csuda tehetségkutatókat.
De persze addig is Ő.
Már csak 8 napot kell kibírni, remélem, hogy elég hamar el fog telni:)
Azért eddig eltelt összesen 39 nap nélküle és még van 8 hátra. Az már semmi!
Na, nem is agyalok ezen, mert annál nehezebb.
Most jazz korszakomat élem. És érdekes módon most Szalóki Ágira kattantam rá. Meghallgattam a Karády-feldolgozásos albumát és annyira tetszett. Azóta megvan a Hallgató is.
Olyan jó hangulata van, és ami fontos, hogy nagyon minőségi. Semmi ócska. Pazar! :)
"Szomjas a szám, csókot kíván...."
A régi daloknak van szövegük. Olyan érdekes. Van dalszöveg és az SZÓL is valamiről.
És olyan furcsa, hogy kb. 10-15x meghallgattam már őket, de még mindig nem tudom a szövegeket teljesen. Nem úgy, mint a mai "zenék". Ami másból sem áll, mint salala-selele. Meg a többi magas röptű cucc.
Szal nagyon jó!
Na, megyek fürdök egy nagyot, mert ez a dátha egyre rosszabb.