Újra egyedül...

Na, újra itt... Még nem tértem magamhoz a hétvége után... Egyszerűen felejthetetlen volt... Leírni sem tudom, mert nincsenek rá szavak...

A lényeg, hogy újra visszacsöppentem a hétköznapokba, vagyis nem, még mindig nagyon szokatlan. Pedig alig voltam távol, de az egy olyan világ volt, amiből nehéz visszatérni.
A mai nap elment, munka szokásos, talán kicsit jobb, mert Monort hívom.
Pont 3 hét (ha minden jól megy) és újra látom Őt. Elég nehéz, de utána itt lesz és soha nem engedem el... soha.
A nappalok szürkék, az éjszakák magányosak nélküle...
Nade nem nyavalygok, eltelik hamar ez a 3 hét.
Megyek is aludni, mert egész nap álmos voltam.
Jóéjt!