Mikor tegnapelőtt reggel elkezdett szállingózni a hón, csak egy kis tréfának tartottam. Aztán alább is hagyott, még mosolyogtam is magamban, hogy aranyos, ahogy így próbálkozik. Aztán tegnap reggel, mikor felkeltem és kinéztem az ablakon nem akartam hinni a szememnek, hogy havasak a háztetők. Fel is tettem a szemüvegem... Hát nem csak a szemem káprázott.
Tegnap elég komolyra fordult a dolog. Olyan szépen esett, hogy teljesen karácsonyi hangulatom lett és szánkózni támadt kedvem. De ez hamar elmúlt, mert bementem dolgozni.
Reménykedtem, hogy reggelre elolvad, mert albérletet kellett menjek megnézni és oda az új szuperbiciklimmel akartam menni. Hóban meg azt nem lehet.
Hát tévedtem, most is ugyanúgy szakad. Megpróbáltam elbicajozni a Szentháromság utcáig, de lehetetlen volt. Szegeden úgylehet nem ismerik a hókotrókat, mert az egész városban eggyel sem találkoztam. Az utak járhatatlanok, fúj-fúj.
Legszebb pillanat az volt, mikor mentem a Kárászon és az egyik kis ruhabutik előtt egy tiptop csajszika tűsarkú lakkcsizmában próbálta a havat ellapátolni a boltocska elől. Csak nagy volt a hólapát meg nehéz meg fém, a cípőjében meg nem tudott egyensúlyozni, hallottam ahogy szitkozódik és egy kicsit el is pityeredett. Énis sírnék, ha tűsarkúban kellene havatlapátolnom a Kárász utcán :P
A lényeg, hogy megnéztem az albit, minden frankó vele. Már csak valaki kell magam mellé. Lehet jelentkezni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése